Az újévi fogadalmak története Kr.e. 153-ra datálódik vissza, amikor Janus – a kezdet és vég istene a római mitológiában, a január hónap névadója – a naptár elejére került. Mivel kétarcú istenség volt, képes volt egyszerre visszatekinteni a múltba és előre látni a jövőbe, ezáltal az ősi fogadalmak szimbóluma lett. Ilyenkor sok római bocsánatot kért ellenségeitől és ajándékokat adott át az újév kezdete előtt.
      
Az újév nem mindig január 1-jén kezdődött, és ma sem mindenhol kezdődik e napon. Csak azok a kultúrák ünneplik ilyenkor, amelyek a 365 napos naptárat használják. Kr.e. 46-ban Julius Caesar bevezetett egy új kalendáriumot, amely jobban tükrözte felosztásában az évszakok múlását, mint a korábbiak. Január 1-je ekkor lett a naptár első napja, és az első hónap ekkor nyerte el nevét Janus, a kezdet és vég istene után.

December 31-én éjfélkor a rómaiak elképzelték, amint Janus visszanéz az óévre és másik arcával a jövőbe tekint. Ezen az éjszakán szerencsehozó ajándékokat adtak egymásnak, egy idő múltán főként a csonthéjas termések (pl. dió) és a Janus arcával nyomott érme lett a legnépszerűbb ajándék.
      
A középkorban a keresztények december 25-re, Jézus születésére tették át az újév napját. Később azonban március 25-re változtatták ezt a dátumot, mert ekkor tartották az Angyali Üdvözlet ünnepét. A XVI. században aztán XIII. Gergely pápa felülvizsgálta Caesar kalendáriumát, és visszahelyezte az évkezdés napját január 1-re. Ez utóbbi két naptárban az a közös, hogy mindkettő a Naphoz igazodik: egy év annyi idő benne, amennyire a Földnek szüksége van ahhoz, hogy a Napot körbejárja, s mely alatt az évszakok ugyanazon sorban ismétlődnek.
      
Néhány kultúrában azonban holdnaptárakat használnak – ebben egy év kevesebb, mint 365 nap, mivel a hónapok a holdfázisokhoz igazodnak. Ilyen például a kínaiak naptárja is: náluk az újév akkor kezdődik, mikor a Nap belép a Vízöntő csillagjegyébe és elérkezik az első holdtölte (ez valamikor január 19. és február 21. között következik be).
Noha nem mindenki tartja ugyanakkor ezt a jeles napot, az minden kultúrára elmondható, hogy hatalmas ünnepléssel és szerencsehozó tárgyakkal lépnek át a régiből az új évbe.

Babonák, hiedelmek,szokások

- Mosakodjunk friss vízben! Kora reggel mosakodjunk friss vízben, hogy egészségesek maradjunk.
"Aki reggel a kútról elsőnek meri vizet, elviszi az aranyvizet, és egész évben szerencsés lesz."
      
- Ha újév első napján az első látogató asszony vagy lány, az bizony szerencsétlenséget jelent, viszont ha férfi csenget be elsőnek azon a napon, az éppen az ellenkezőjét jelentheti, mégpedig szerencsét.
      
- Ha tehetjük, ezen a napon ne hívjunk orvost, és ne is menjünk orvoshoz, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.
      
- Ne veszekedjünk! Újév első napján igyekezzünk tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól, mert különben az egész évet veszekedéssel fogjuk tölteni.
      
- Együnk sok lencsét, és így az év során soha nem ürül ki a pénztárcánk. A lencsét egyes vidékeken babbal, vagy más szemes terménnyel helyettesítik.
      
- Süssünk pogácsát, és Szilveszterkor érmét is süssünk bele. Aki a szerencsepénzt megtalálja, annak bőséges lesz a következő éve. Fontos, hogy a pogácsának még éjfél előtt el kell fogynia, különben az egész a viszájára fordul!
      
- Ne együnk pulykát, mert mérget hozunk a házhoz.
      
- A szerelmesek, házasulandók külön figyeltek, hogy a mézes bödön teli legyen, illetve hogy legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk. Ezt a babonát akár ma is ki lehet próbálni.

Ókori szokások

Az újévköszöntés a legősibb szokások egyike – a tudósok ismeretei szerint már 4000 évvel ezelőtt, Babilonban is tartották már, igaz, ekkor még (a mai naptár szerinti) március 23-án. Bár a babiloniaknak nem volt naptárjuk, a késő március időszaka mégis logikus választás, ha az újrakezdést kell megünnepelni. Hiszen ilyenkor kel életre újra a természet, nyílnak a virágok – ehhez képest a január elseje teljesen jelentéktelen, nincs se mezőgazdasági, se egyéb jelentősége. A babiloni újévet 11 napon át ünnepelték, és minden napnak megvolt a maga forgatókönyve. Így hát talán nem túlzás azt állítani, hogy a modern kori szilveszter feltehetőleg csak halvány próbálkozás az akkori rendezvényekhez képest.